MÓRICZ ZSIGMOND KÖRTÉR: A LEGSZÍNESEBB

1972 decemberében a 2-es metró elérte Budát, ahol a két legforgalmasabb csomópont egyikének, az akkori Moszkva (ma Széll Kálmán) térnek és régiójának közlekedési helyzete ezzel jelentősen javult. A déli pólus, a Móricz Zsigmond körtér gyorsvasúti hálózatba való bekapcsolására a 4-es metró átadásáig, bő négy évtizedet kellett várni. Bán Dávid írása.

A 4-es metró tervezése a 2-es metró budai szakaszának átadásával egy időben kezdődött. A forgalomszervezés szempontjából már akkor is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak a Dél-Buda kapujának számító, de közlekedésileg erőteljesen terhelt, funkcióját vesztett hurokvágányokkal átszabdalt a Móricz Zsigmond körtér átalakításának. Ennek kulcsa egy földalatti állomás létrehozása, a felszíni terhelés csökkentése lett volna. A 4-es metró átadásával a közlekedés kritikus kérdései részben megoldódtak, mivel – a városvezetés elképzelései szerint egyelőre csak átmenetileg, de – a felszíni hálózat kis mértékben megritkult. A korábbi tervekkel ellentétben azonban nem szűntek meg a metróval párhuzamos járatok, többek közt a Szabadság hídi villamosközlekedés sem, és megmaradt a 7-es buszcsalád törzse is, így a téren változatlanul a közlekedési funkciók dominálnak, s ez idáig a Bartók Béla út sem lélegezhetett fel.

Maga a Móricz Zsigmond körtér már régóta megérett a megújulásra. 2002-ben, amikor a Bartók Béla úttal együtt nagyszabású rekonstrukción esett át, a tervezők már kalkuláltak a jövőbeni metrócsatlakozással, mivel a projekt épp akkor próbált pihenőpályájáról igen nagy késések és többletköltségek árán újraéledni. Végül a tér akkori átalakítása Turányi Gábor ígéretes építészeti beavatkozásainak ellenére felemásra sikeredett. Bár a teljes közműfelújítást követően a felszín hálózatai is erőteljesen átrajzolódtak, a villamosvágányok valamelyest racionalizálódtak, valamivel több lett a zöldfelület is, de nagyarányban még mindig a közlekedés dominált. Kimaradni látszott a felhasználó, maga az utas, a városlakó. Kialakult egy akkor szinte teljesen kihasználatlan és előnytelenül hangsúlyozott aluljárórendszer, ami az elmúlt bő évtizedben meglehetősen amortizálódott is. Hosszú éveken át a metróállomás építkezése és a pusztuló Gomba-épület (Schall József, 1942) uralta a teret.

A cikk folytatása az epiteszforum.hu weboldalon:
http://epiteszforum.hu/moricz-zsigmond-korter-a-legszinesebb1

Fotó: Bujnovszky Tamás