M4 KELENFÖLD: A LEGKOMPLEXEBB

Majd negyedszázaddal a 3-as metró utolsó szakaszának átadása után, végre elkészült a 4-es vonal első 7 kilométere és 10 állomása. Az állomások építészeti kialakításukban, formavilágukban lényegesen eltérnek a korábbi budapesti metrómegállóktól. Rövid sorozatunkban végigjárjuk az állomásokat Budáról Pestre. Bán Dávid írása.

A fővárosi földalattivasút-építések viharos története a lendületes kezdetek után többnyire hullámvölgyekből állt. Míg a 19. század utolsó éveiben mintegy 20 hónap alatt sikerült föld alatt összekötni az akkori Gizella (ma Vörösmarty) teret a Városligettel, a 20. század első fele inkább csak az álmodozásokról szólt. A város rohamos fejlődésnek indult, ám a korszerűnek mondható kéregvasút-fejlesztési tervek, amelyek berlini mintára a vasútvonalak városi szakaszait is megfelelően integrálták volna, nem jutottak túl a rajzasztalon. A II. világháború után új irányvonalak, illetve szovjet mintára új technológiai tervek születtek, majd az '50-es években el is kezdődött az építkezés. A munkálatok azonban közel egy évtizedig szüneteltek, így végül csak 1970. április 4-én, Sarlós István, a Fővárosi Tanács VB elnökének köszöntő szavaival avathatták fel a 2-es vonal első szakaszát.

A 4-es metró koncepciójának kialakítását már 1972-ben elkezdték, s ugyan a nyomvonalon többször módosítottak, a fő irányvonal nem változott. A tervezés, előkészítés és kivitelezés több évtizedes kálváriája után végül átadott vonal egyelőre csonka, mindkét irányban hosszabbítani kellene ahhoz, hogy léte tényleges értelmet nyerjen. Megjegyzendő, hogy az elmúlt negyedszázad során Prágában 51, Bécsben 53 kilométernyi új metrószakasz épült, míg a 4-es metró jobb használatát lehetővé tevő hosszabbítás megvalósulása jelenleg bizonytalan.

A cikk folytatása az epiteszforum.hu weboldalon:
http://epiteszforum.hu/m4-kelenfold-a-legkomplexebb

Fotó: Bujnovszky Tamás