Keresés    Magyar  Magyar

Vissza

Ossza meg ezt az oldalt:
Facebook Delicious Digg Google Stumble upon

A projekt az Európai Unió támogatásával, a Kohéziós Alap társfinanszírozásával valósul meg.

BIKÁS PARK: A LEGVILÁGOSABB


2014. július 3.

A nemrég átadott 4-es metróvonal állomásain a korábbiaknál lényegesen nagyvonalúbban kezelték a teret. Közülük a Bikás park, jellegzetes üvegburájának hála, a felszínről nagy mennyiségű természetes fényt kap, ami a mélyben húzódó állomást meglepően nyitottá teszi. Bán Dávid írása.

Elhagyva a Gazdagrét és Budaörs felé a jövőben tovább folytatható vonal jelenlegi végállomást – a Kelenföld vasútállomást, majd a kocsiszínhez vezető üzemi vágányok becsatlakozását –, a vonal első budai megállója a Bikás park. Az állomás a Kelenföldi lakótelep tömbjei közti nagy zöld térség – egyben közkedvelt találkozóhely, illetve sport- és szabadidőközpont – sarkában helyezkedik el. A park nevét a népnyelv segítségével, az ott található három zord tekintetű, veszedelmes szarvú bikaszoborról kapta. A metróépítéssel egy időben maga a park is megújult, rendezettebb, vonzóbb külsőt kapott.

A tervekben még Tétényi út néven szereplő állomás esetében sikerült megvalósítani a vonal körül tevékenykedő építészek álmát, hogy amennyire lehet, minél több természetes fény jusson le a peronokhoz. A 14 méteres mélységben elhelyezkedő állomás nagy része fölé a Duna parti Bálna üvegtetejére emlékeztető, hasonló statikai megoldást követő, aszimmetrikus üvegkupola került. Az üveg mint jellegzetes elem belső térelválasztóként a vágányok felett is visszaköszön, felületét alig észrevehető természeti motívumok – növények, termések kirajzolt sziluettjei – díszítik, amelyek az állomás különböző részeiben elbújva időnként meglepik az utazót. Sötétedéskor az üvegbura a peronszintről kap színes megvilágítást, így míg nappal befogadja, este kiadja magából a fényt az állomás, ami ezzel egyfajta kettős szerepbe helyezkedik.

A cikk folytatása az epiteszforum.hu weboldalon:
http://epiteszforum.hu/bikas-park-a-legvilagosabb

Fotó: Bujnovszky Tamás